Mészkő

Az egyik legelterjedtebb kőzet bolygónkon; a felszín mintegy 10-15 százalékát borítja. Az ember mindennapjainak részévé vált még olyan helyeken is, ahol egyáltalán nem fordul elő.

Mészkő nélkül nincs modern építőipar, de az ókori világ fennmaradt építménycsodáit szemlélve (a gizai piramisoktól az Akropoliszig), régi sem. Mészkő tárolja a világ szénhidrogén- és bauxitkészleteinek tetemes részét és a legtisztább felszín alatti vizeket is. A mészkövek a leggazdagabb tárházai a különféle ősmaradványoknak. Földünk legtöbb nagy hegyvonulatában: az Alpokban, a Kárpátokban, a Dinaridákban, az Appenninekben éppúgy előfordulnak, mint hazai középhegységeinkben: Bakony, Mecsek, Bükk stb.
A mészkőképződés egyik fontos színtere a sekélytengeri zátony, ahol az elhalt állatok mészvázai, de leginkább azok törmelékei óriási mennyiségben halmozódtak föl, és nemritkán több kilométernyi vastag, lyukacsos szövetű kőzettestet alkottak. Az üledékképződés és a kőzet létrejötte közötti igen fontos lépés a kőzetté válás, a diagenezis. Ennek előfeltétele, hogy az üledék egyre jobban betemetődjön, a rétegnyomás hatására tömörödjön és cementálódjon. Ez a folyamat azonban nem mindig megy végbe; ha a mésziszap nem jut legalább egy kilométeres mélységbe, kréta keletkezik. A krétamészkő – amely a fő keletkezési idejét jelölő földtörténeti időszaknak is nevet adott – nagyrészt kalcitásványból áll, szövete porózus és jellegzetesen fehér. Európában különösen látványosak tengerparti kibukkanásai a németországi Rügen szigetén, de e kőzet alkotja Dover szikláit éppúgy, mint a csatorna túlpartján Normandia partvidékét.
A mészkövek többnyire fehérek vagy szürkésfehérek, ám a világ számos helyén a legkülönbözőbb színekben fordulnak elő. A marokkói Atlaszhegység fő tömegét is e kőzet adja, ott például a legjellemzőbbek a vörös mészkövek.

Aranysárga márványAranysárga márvány

Bővebben »

Barna mészkőBarna mészkő

Bővebben »